Post by Drucilla on Nov 24, 2006 19:08:25 GMT 1
Név: Drucilla Rose
Oldal:EFP
Története:
Történet:
Egy békés kisfaluban látta meg a napvilágot. Édesapja földmûves, míg édesanyja festõ volt. Mikor megszületett csak egy bátyja volt: Zek. Zek hat évvel volt idõsebb de ez mikor Dru nõni kezdet nem lehetett, látni. A kicsi Dru mind a két szülõjétõl örökölt valamit. Ügyesen forgatta a harci eszközöket, de szépen vart és festet is. Dru 6 éves volt mikor megszületett húga: Dawn. Dru a kicsi Dawn szerette és dédelgette. Teljesen addig, amíg édesapja látva Dru ügyességét nem irata iskolába. Abban az idõben ez kiváltság volt de a kicsi Dru nem örült. Bentlakásos lett. Az iskola igen csak vallásos volt így sokszor megütötték õket és ez Druban igen csak nagy lelki nyomot hagyott késõbb is. Húgától és bátyjától elszakadt és teljes 8 évig alig látta a családját. 18 évesen hazatért de a bátyja már házas volt és a húga már iskolába járt. Dru látta hogy a családja széthullt és dühében egyik este elszökött az összes dolgával együtt. Hosszú-hosszú ideig ment teljesen addig, amíg Brusselbe nem ért. Itt találkozott egy öreg emberel, aki megígérte neki, hogy megtanítja harcolni. Mivel Dru amúgy is szívesen harcolt mellészegült. 2 év alatt mindent meg is tanult és kiváló harcos lett. 1 éve múlva az öregember meghalt de meghagyta Drunak: menjen és legyen harcos és segítsen a szegényeknek. Dru teljesítette az öregember kérését és az óta harcos. Dru mivel nem lehet mindig harcos és munkát is vállalnia, kell így mindent, amit az iskolában tanult használja: Szülésznõ lett. A legszegényebbeket is fogadja és segít nekik. De közben minden este kiszökik, és portyára indul hogy megelöze a bûnözõket.
11. 15. 17h.
Kedves naplóm!
Ma már írtam de pár perce olyan valami történt velem, ami megváltoztatta az életem. Mint írtam már pár napja haza jöttem de sajnos csalódnom kellett. Zek már házas és bár ez nem lenne baj de a felesége olyan borzalmasan ricsákol hogy azt nem lehet elviselni. Húgom Dawn már iskolás és ráadásul oda jár, ahova én! Hiába könyörögtem szüleimnek nem iratság át máshova. Nem mertem nekik megmondani nekik az igazat. Nem tudtam. Most féltem a húgom hogy mi fog történi vele. De nem tudok rajta segíteni. Pár perce olyat hallottam hogy azt hittem, hogy rosszul hallottam. De nem. Édesanyám mesélte hogy néhány hónapja egy lány, akit szülei hazahoztak elszökött és elment Brusselbe. Ettõl egy hatalmas ötletem támadt (de ezt csak neked mondom el): elszökök itthonról! Ez lenne a mergfelelö megoldás, tudom. A szüleimet nem terhelném le de nem is kéne a bátyámhoz mennem. A szüleim talán nem is aggódnának. Döntöttem: el fogok menni innen! Brusselbe megyek és ott talán másabb lesz a hely és az élet is. Így kedves naplóm elkezdtem csomagolni és kész is vagyok vele. A terv: mikor a szüleim elaludnak én úgy csinálok mintha még fürödnék lent. Anya úgyse jön be, hiszen nem szokott és elmegy aludni apával együtt. Ám igazából nem vagyok a fürdõben, hanem lent vagyok a pincében és várom, hogy halljam az ajtó csukódást. Mikor ez meg lesz én feljövök és elkiáltom magam: -Jó éjt! Majd, mint aki csendesen aludni megy, elmegyek a szobámhoz, és ki majd becsukom az ajtót. Anyuék az hiszik hogy alszom de közben én a nyitott konyha ablakon kilógók és ugysi futok el. Hallom anyu végzett így indulok „fürödni”.
Oldal:EFP
Története:
Történet:
Egy békés kisfaluban látta meg a napvilágot. Édesapja földmûves, míg édesanyja festõ volt. Mikor megszületett csak egy bátyja volt: Zek. Zek hat évvel volt idõsebb de ez mikor Dru nõni kezdet nem lehetett, látni. A kicsi Dru mind a két szülõjétõl örökölt valamit. Ügyesen forgatta a harci eszközöket, de szépen vart és festet is. Dru 6 éves volt mikor megszületett húga: Dawn. Dru a kicsi Dawn szerette és dédelgette. Teljesen addig, amíg édesapja látva Dru ügyességét nem irata iskolába. Abban az idõben ez kiváltság volt de a kicsi Dru nem örült. Bentlakásos lett. Az iskola igen csak vallásos volt így sokszor megütötték õket és ez Druban igen csak nagy lelki nyomot hagyott késõbb is. Húgától és bátyjától elszakadt és teljes 8 évig alig látta a családját. 18 évesen hazatért de a bátyja már házas volt és a húga már iskolába járt. Dru látta hogy a családja széthullt és dühében egyik este elszökött az összes dolgával együtt. Hosszú-hosszú ideig ment teljesen addig, amíg Brusselbe nem ért. Itt találkozott egy öreg emberel, aki megígérte neki, hogy megtanítja harcolni. Mivel Dru amúgy is szívesen harcolt mellészegült. 2 év alatt mindent meg is tanult és kiváló harcos lett. 1 éve múlva az öregember meghalt de meghagyta Drunak: menjen és legyen harcos és segítsen a szegényeknek. Dru teljesítette az öregember kérését és az óta harcos. Dru mivel nem lehet mindig harcos és munkát is vállalnia, kell így mindent, amit az iskolában tanult használja: Szülésznõ lett. A legszegényebbeket is fogadja és segít nekik. De közben minden este kiszökik, és portyára indul hogy megelöze a bûnözõket.
11. 15. 17h.
Kedves naplóm!
Ma már írtam de pár perce olyan valami történt velem, ami megváltoztatta az életem. Mint írtam már pár napja haza jöttem de sajnos csalódnom kellett. Zek már házas és bár ez nem lenne baj de a felesége olyan borzalmasan ricsákol hogy azt nem lehet elviselni. Húgom Dawn már iskolás és ráadásul oda jár, ahova én! Hiába könyörögtem szüleimnek nem iratság át máshova. Nem mertem nekik megmondani nekik az igazat. Nem tudtam. Most féltem a húgom hogy mi fog történi vele. De nem tudok rajta segíteni. Pár perce olyat hallottam hogy azt hittem, hogy rosszul hallottam. De nem. Édesanyám mesélte hogy néhány hónapja egy lány, akit szülei hazahoztak elszökött és elment Brusselbe. Ettõl egy hatalmas ötletem támadt (de ezt csak neked mondom el): elszökök itthonról! Ez lenne a mergfelelö megoldás, tudom. A szüleimet nem terhelném le de nem is kéne a bátyámhoz mennem. A szüleim talán nem is aggódnának. Döntöttem: el fogok menni innen! Brusselbe megyek és ott talán másabb lesz a hely és az élet is. Így kedves naplóm elkezdtem csomagolni és kész is vagyok vele. A terv: mikor a szüleim elaludnak én úgy csinálok mintha még fürödnék lent. Anya úgyse jön be, hiszen nem szokott és elmegy aludni apával együtt. Ám igazából nem vagyok a fürdõben, hanem lent vagyok a pincében és várom, hogy halljam az ajtó csukódást. Mikor ez meg lesz én feljövök és elkiáltom magam: -Jó éjt! Majd, mint aki csendesen aludni megy, elmegyek a szobámhoz, és ki majd becsukom az ajtót. Anyuék az hiszik hogy alszom de közben én a nyitott konyha ablakon kilógók és ugysi futok el. Hallom anyu végzett így indulok „fürödni”.
Nowar Fegyvergyártó és Fejlesztő Szövetség elnökigazgatója